A pályázatra minden olyan magyar nyelvű színdarab benyújtható, amely még nem jelent meg sem nyomtatásban, sem pedig elektronikus formában, nem mutatták be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázaton, illetve előadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik.
Egy szerző több művet is benyújthat.
A pályázatokat world formátumban, Arial betűtípussal írva, A/4 es formátumban kérik.
A pályaműveket és külön a jeligét - szerző neve, elérhetősége, mű címe - a sneider1@citromail.hu címre kérik elküldeni.
Az email tárgya: pipafüst, drámapályázat
Az átolvasott és közzétett pályamunkák a www.pipafust.gportal.hu internetes portálon, a Játék/drámaíró pályázat, drámaárverés oldalon olvashatók és véleményezhetők.
A játékban bárki résztvehet, aki teljesíti a pályázati kiírásban foglaltakat.
Zsűri nincs, illetve, a pályaműveket a játékra meghívott színházak zsűrizik, aszerint, hogy melyiket látják árverésre alkalmasnak.
Az árverés a következőképen kerül lebonyolításra:
A licitálni kívánó színház az adott darabra előadásszámot ajánl, amit a másik színház felüllicitálhat.
Az a színház játszhatja a darabot, amelyik a legtöbb előadásszámot ígéri az árverés során.
Amennyiben nem találnak a játékban résztvevő színházakat, úgy javasolják majd egy Szerzői Felolvasó Színház létrehozását, melynek az lenne a feladata, hogy az interneten publikáló írók darabjait felolvasó est keretében mutassa be, olvassa fel.
Díjazás: a szerző a dicsőség és elismerés fényében lemond pénzbeli jogdíjáról. Művét ellenszolgáltatás nélkül bemutathatják az árverésen elfogadott licit alapján. Az ezután létrejövő esetleges bemutatók, már egy másik tárgyalási alapot képeznek.
76 hozzászólás
sheni-nek:
igaz hogy a felület változott és a nyelv maga is folyamatosan változik, de a betűk formája örök:) így semmilyen technológiai fejlődésről nem lehet az irodalomnál beszélni...
egyébként teljesen igaz amit írsz...nem is vitatkozni akarok...sőt, minden tiszteletem:) -a papír és tinta találkozása olyan materiális folyamat, amit nem pótolhat a Pc-mint az olvasás is más, ha illata és tapintása van...nem lehet ezeket leváltani...persze jön az intelligens táblák korszaka, mindekinek az lesz...de aki tudja mi a különbség könyv és pc között az könyvet fog a kezébe venni....bár a mai szocializálódás semmi jelét nem mutatja, hogy ennek értelme lenne...
Én többnyire még mindig tollal írok. Így szoktam meg, ezt szeretem. Csak az fárasztó, hogy utána mindig be kell pötyögni a gépbe...
Kedves Sheni, azt hiszem csalódnál bennem. (Szokásom szerint, megint magamról írok…)
Az írásaim véresen komolyak, fő témájuk az emberek személyisége, a kiváltó okok, valamint az emberi kapcsolatok, főleg szerelem. Irónia szinte semmi.
Hát, nem tudom. Aki magyar, és a császárhoz hűséges, az valóban magyar? Érdekesen dolgozod fel a történelmet, nekem ez bejön. Nem rég készítettem el KinderWolf címen egy „Hitlerjugendes” kissrác „történetét” novella méretben. Az sem szokásos, de még sok javításra szorul.
Quasimodo kedves, szeretem az iróniád, szívesen olvasnék tőled vmit, remélem, ott is hasonló a stílus. Hadikot én is unalmasnak találtam, ezért írtam a másik témáról, ráakadtam gróf Gyulay Ferenc ezredesre, aki a császárt szolgálta hűségesen, sohasem állt át a fejedelemhez. Fogságba esett az itáliai hadjárat során, és naplót írt róla. Én ezt írtam meg.
A török brigadéros is a budai pasa kedvenc háremhölgye szemszögéből meséli el Buda visszafoglalását, nőként, a török oldalról. Arra a pályázatra írok csak, ami megmozgatja a fantáziám.
Kedves Sheni, nem vagyok én olyan nagy tudós, hogy kritizáljak egy többszörösen díjazott írót.
A Hadik pályázatot én is olvastam, de lerágott csontnak tartottam, hiszen rengeteget írtak róla. Jó hadvezér volt, de a női kesztyűkhöz nem értett.
Szeretem a történelmet, van is történelmi jellegű írásom, bár még javításra szorul. Diákként lecsaptam volna a Török brigadérosra, és Hadikra, de kiöregedtem.
Ahhoz, hogy az ember pályázatra írjon, nagyon profinak kell lenni. Én annyira jó nem vagyok, inkább várok az írásaimnak megfelelő pályázatra.
wécének: tintából lett a PC, aztán a laptop, meg a netbook, és egyéb kütyük. Ki ír ma már tintával?
köszönöm, Quasimodo, hogy olvasgattál tőlem. Gondolom, jártál nálam, ha van kedved, megoszthatod velem a személyes gondolataid a honlapom kapcsolat részében. A török brigadéros, bár ez talán a részletből nem derül ki, nem gyerekeknek szól, mindenképpen tennék rá egy 12-es karikát
Kedves Sheni,
nos, én beütöttem a neved a gugliba, és olvastam az írásaidból. A „Hazám, hazám” szuper, nagyon tetszik. Bár amióta belemélyedtem az 1956-os eseményekbe, 1848 sem olyan szép, és tiszta előttem, mint amilyennek az irodalmárok írják. Egy háború nem lehet pozitív. A novella ettől függetlenül tetszik.
Elolvastam: „A török brigadéros” regényrészletet. Sajnos regényekhez már nincs türelmem, nem elég dinamikusak a számomra. A „traktus” szónál fel szisszentem. Ha ismerték is abban a korban – ugyan miért ne ismerték volna – egy általános iskolás – akik szeretettel olvasnak történelmi regényeket – nem valószínű, hogy ismeri. Ilyenkor szoktam megkérdezni: „Kiknek írtad?” Volt még pár részlet, ami kérdéses a számomra, de nem e fórum a témája.
Szerintem elég jól írsz.
az ufoknál kihagytam hogy piramist építettek..ami ugye csak vicc...elnézést:)
az írás tecnhológia seni? nem tudom mit fejlődött a tinta, de nem sokat
Ps: az írás is "technológia" kérdése, de még mennyire
Kedves wécé,
a nevem különben 8 poszttal korábban megtalálod, pötyögd be nyugodtan a googlebe
te sem mutatkoztál be, mikor megszólítottál, így nem tartottam fontosnak közölni
Sheni!
nem mondtam egy szóval sem hogy nem művészetet művelnek barátaid:) az építész példádhoz csak annyit hogy ha amerikába azt találták ki hogy ufo-k építették azokat,akkor ha olyan fejlett a tecnologia milrt nem építünk belőle többet?
de az építész példád sajnos semmilyen értelemben nem jó, de értem mit akarsz, persze része az igaszágnak az is amről te beszélsz...de nem:) az építészet tecnológiai dolog, de mondjuk a kínai nagy falat már nem bontják le....de azt meg az idő megeszi...mindegy:)
Ha publikáltok az jó:) akkor a neved is lehetne nyugodtan publikus....
a lényeg hogym minden jót:)
PS: a barátainkkal nem várjuk a sülthalat és nem kéregetünk az aranyhaltól, kedves wécé, írunk és publikálunk
Kedves wécé,
. Imádom Shakespearet, de az újítás visz előre. Egyszer beszélgettem egy híres építésszel. Ő mondta, hogy gyönyörűek a klasszicista stílusú épületek, de ma már nem lehet úgy építkezni, mint a XIX. században. Akkoriban természetesen az számított újnak. Ma a minimalista üvegpalota, és az igazi művészet az, hogy úgy illesszük be a környezetbe, szerves részévé válhasson.
mivel nem ismered a barátaim, sem a műveiket, fogalmad sincs, művészet-e vagy sem. Bár nem hiszem, hogy a kasszasiker ellen tiltakoznának
Egyébként nem írok drámát, nem érint a pályázat, de színházba szívesen járok/nék.
Igazad van Judit, teljesen egyetértek veled, és elnézést kérek, hogy elragadtattam magam.
Szép napot: István
"elég ciki, hogy mindenütt Shakespearét játszanak még"---sHeni ezt írta lentebb.nem kötekszem...csak megálltam egy pilanatra. csak hogy tisztába hozzam ezt az űrt nálad...Shakespear műveit nem ciki ma sem előadni úgy mint Lisztet sem gáz maholnap zongorázni, felidézni a kalsszikus régi szellemeket.
még egy kis kiábrándítás sHeni.Azt írtad hogy örülnél ha a barátaid művei színpadon mennének. De gondolj bele... az aranyhaltól akkor már csak kettőt kívánhatnál....jah..és az első még plussz az lenne hogy legyen igazi, színpad képes írás...aztán a második hogy játszák...és a harmadik hogy sikere legyen....egy aranyhaltól ennyi .......t?Magyarul semmi értelme nem volt amit mondtál...inkább abban reménykedhetsz hogy a "művészetet" fogják a jövöben támogatni.. nem a kassza sikert. mindeki teszi a dolgát a maga helyén...sajnos nem sajnos
Jerrko és István névtelenre sikeredett hozzászólását töröltem.
Egyúttal arra kérek mindenkit, hogy a sértegetést, személyeskedést, illetve a trágárságot mellőze ezen az oldalon. Engem tisztel meg vele. Köszönöm.
Bódai-Soós Judit
Bocsi Jerrko, én voltam az előbb a névtelen:)))))
* T Ö R Ö L V E *
Kedves Jerrko,
ha úgy érzed, valamelyik pályázat lebonyolítása, - ahol te is szerepelsz -, nem korrekt (nem tartják be a határidőt, nincs eredményhirdetés, nem kapod meg a díjadat, stb.), oszd meg velünk. Ha nem tetszik a kiírás, a feltételek, ne pályázz, nem kötelező, de tartsd meg magadnak, tiszteld meg ezzel a másikat, aki dolgozott vele. Köszi,
Szőcs Henriette
Még annyit, hogy érdemes elolvasni a már beküldött pályamunkákat! Csodálatos érzés, hogy ennyi remek írónk van!
Üdvözlettel!
Kedves Alkotótársaim, kedves Ismeretlen hozzászólók!
Én úgy gondolom, ezen az oldalon a művészetről, az irodalomról, a pályázatról kellene eszmecserét folytatnunk.
Az emberi értékek fontosságát úgy hangsúlyozhatjuk, ha amatőr, vagy profi irodalmárként egymást pozitívan befolyásoljuk. Büszke vagyok anyanyelvemre, mert szókincsben igen gazdag, és itt a "szép szavakra" gondolok.
Akinek felkeltette az érdeklődését a pályázat, az írjon, aki pedig elégedetlen a kiírás feltételeivel, az böngésszen tovább a pályázatfigyelőben, amíg nem akad olyanra, amelyik kedvére való.
Pozsgainé Kovács Klára
* T Ö R Ö L V E *
Rendben Chili, igazad van. Csak tudod, úgy gondolná az ember, hogy egyesek nem a gyors gépelés miatti hibákat nézik, hanem azt, hogy kössenek bele valakibe bármi áron. Ha tévedek, elnézést kérek. Roppant bosszantó, ha egy irodalmi mű tele van hibákkal. Viszont úgy gondolom, hogy egy gyorsan intézendő levelezésbe "ennyi belefér". A hangnem viszont azért volt olyan, amilyen, mert úgy gondolom, ha valakivel problémám van, és azt igyekszem a tudtára adni, akkor minimum, hogy felfedem a kilétemet, és nem álnév mögül pusmogok. Ha nincs igazam, akkor ismét elnézést kérek.
szép napot: István
Kedves István!
Nem értem, miért a támadó hangnem Oriza Triznyákkal szemben, teljes mértékben jogosan hívta fel a figyelmet a helyesírási hibákra a hozzászólásaidban. Igaza van, hogy egy főszerkesztőnek ehhez kellene leginkább értenie, nem pedig megsértődve, cikinek beállítani azt, ha valakinek fontos a magyar nyelv helyes használata, és önkéntes nyelvőrként rámutat a hibákra. Szomorú, ha egy irodalmi folyóirat főszerkesztője így reagál a kritikára, és ennyire nem fontos számára a magyar nyelvtan.
Kiemelném, hogy nem a hibákkal van problémám, mert a gyors gépeléskor valóban előfordulhatnak elütések, hanem a reakcióval.
Kedves Anna!
World - ben szerkesztve, Ariel 12-es betűtípus és nagyság, kb. 30 oldal. Sokkal több ne nagyon legyen, mert az már hosszúnak tűnik.
szép napot: István
Kedves Judit, kedves S. Szabó István!
Milyen hosszúnak / mennyi oldalnak kell lennie egy ilyen színdarabnak?
Válaszotokat várva:
Anna
jólvanorisatriznyák!
Látom, te azért látogatsz úgynevezett irodalmi oldalakat, hogy a magamfajta antitalentumokat móresre tanítsd. Örülök, hogy mint nyelv őr, köztünk jársz, és felhívod mindannyiunk becses figyelmét gyarlóságainkra. Majd szólok az érdekedben a Köztársasági Elnök úrnak, hátha ott is jó hasznodat veszik, mint helyesírási tanácsadót. Viszont egy valamit kérek tőled. Ott a teljes neveddel mondj véleményt.
Kívánok neked olyan szép a napod, amilyet te szeretnél nekem kívánni: István
Kedves István!
Egyrészt nem Orisa, hanem Oriza, másrészt: "Legfeljebb még nem tetek semmiféle észrevételt". Itt nem tetteket akartál írni?
Cassandra!
Egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, de ez nem jelenti azt, hogy a színházak részéről nem érdeklődnek. Azt is eltudom képzelni, ahogy te is átrándultál valamelyik nap a pipára, ők ugyanúgy olvasgatnak, mint te, vagy más. Legfeljebb még nem tetek semmiféle észrevételt. Az árverés a pályázat lezárta után veszi kezdetét. Addig nem érdemes vele foglalkozni, hisz az utolsó pillanatig érkezhetnek pályaművek. Arra a kérdésre, hogy kiben, melyik műben látnak fantáziát a különféle pályázatokon, és főleg azt, hogy milyen módon hoznak döntést, azt nem tudom. Jó magam is ebben a pillanatban kíváncsian várom a Csíky Gergely színházból jövő híreket, ahol a Schwajda féle drámapályázatnak lesz nem sokára az eredményhírdetése.
Oké Orisa Triznyák, fejet hajtok félelmetes helyesírási klasszisod előtt! Tudod, ez a gyors és ritkán jó munka eredménye. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
Kedves István!
Van-e valamilyen jelzés a színházak részéről?
Ha igen, pontosan mikor indul el az "árverés"?
Miért van az, hogy neves "személyek" pályázatnyertesként 1.000.000 - 2.000.000 forintot is bezsebelhetnek az írásaikért?
Egy jó szakember, felismeri a megírt drámában rejlő anyagi lehetőséget, attól függetlenül, hogy mennyire ismert a szerzője.
Lehet-e hinni a pályázatok lehetőségében, ha azt tapasztalja az ember, hogy már ismert, befuttatott profik nyerik meg a pénzjutalmas kiírásokat?
"Köszönöm, hogy "meghallgattatok", legyen szép a napotok: S. Szabó István a Pipafüst Irodalmi és Közéleti Folyóirat főszerkesztője. - nem szoktam használni ezt a titulust, de most muszály volt, bocsi."
A muszáj szót érdemes lenne helyesen leírnia egy irodalmi folyóirat főszerkesztőjének.
http://muszaj.hu
S. Szabó Istvánnak
Hát igen, a színházat zsidó kezek igazgatják és ugye réges-rég az üzletről, a trösztről szól.De én nagyra becsülöm a művészet iránt tett erőeszítéseit.
Nem csak Önnek, mindenkenk ajánlom Henry Ford: A világ legontosabb problémája c. könyvét, ent van a neten
Tiszteletem
Hosszú napom volt, 12 órás munkaidővel. Most fejeztem be a vacsit, és elküldtem a drámát. Kérem, jelezz vissza, ha megkaptad, a fiatalok nem szoktak. Ha van rá mód, én is olvasnék drámát tőled.
A mondanivalójával abszolute egyetértek. A virtuson fent vagyok ugyan, de nem vagyok ott aktív olvasó, és kritizáló, nem nagyon tetszik a hangnem, amit egyesek megütnek, de ez legyen az én gondom. Megkeressem ott, vagy átlököd a sneider@freemail.hu címre?
Szívesen megmutatom, bár, ha az vagy, akire gondolok, a Virtus honlapon már olvashattad. Ott is ez a nickem, ha regisztrálva vagy, privát üzenetben megadom a címem.
„Tizenhárom nap” az egyik drámám címe, és 1956-ról szól. Ráfér a javítás, egyelőre az észrevételeket, kritikákat gyűjtöm. A mondanivalója pár mondatba belefér:
Fegyverrel a kezében elesett gyerek soha nem hős, hanem áldozat, mert nem volt ideje boldognak lenni, nem tudja, miért cserélte el az életét. Annak az áldozata, aki a fegyvert a kezébe adta, illetve benne hagyta.
Roppant érdekes amit írsz a politikai helyzetről. Engem is hetente megtalálnak pont e miatt. Van a Móricka című viccújságban egy politikai rovatom. Itt Pali bátyámnak írt leveleimet olvashatja az, akit érdekel. No, ez is politika, mégpedig olyan, amit lehet, hogy az új médiatörvény miatt visszább kell majd vennem, különben betiltják. No a másik ilyen jellegű mutatványomat most fésülgetem. A Schwajda féle drámapályázatra kreáltam, kíváncsian várom, hogy mi lesz vele, mert elég szabadszájú igazságokat tartalmaz. A politikai drámádat szívesen átolvasnám, ha megtisztelnél vele.
Kedves István, örülök, hogy Gálvölgyiben egyetértünk.
Ami a drámáimat illeti, az egyik biztos nem kerül színpadra, mert, mint ahogy az egyik kritikus írta, nem megfelelő a politikai helyzet. Igaz, a kritikus kissé félreértette a témát, de abban igaza van, hogy az emberek zömének nem az a beállítottsága, mint nekem. A másik pedig, inkább oktató jellegű, mint dráma, vagyis az se aratna nagy sikert. Számomra viszont pont ezért értékesek, hiszen úgy vélem a szülők zömének nem ártana kis pszichológiát, pedagógiát tanulni.
No, rendesen félre értettél kedves Quasimodo! Nem azt mondtam, hogy tetszik a Gálvölgyi, hanem azt mondtam, írom. Ez nem ugyanaz, mert tetszeni nekem sem tetszik. Ők ilyen szintű anyagot kérnek, nincs mit tenni, ezt írom. Sajnos most nincs más tévéműsor, amit írni lehetne. Ebben meg legalább van egy kis pénz, amolyan kiegészítő kereset. Abban igazad van, ha félted a két megírt drámádat, de ha nem mutatod meg sehol, akkor, hogy lesz színpadra állítva? Azt nem hiszem, hogy a fióknak írtad őket..
Kedves István, amikor írok valamit, az első leiratot mindig felrakom pár honlapra. A kritikák alapján javítgatom, aztán félreteszem. Vagyis a dicséret, elismerés van bőven, de jobb szeretem a hibáim kiemelését. Ezért nem indulok olyan pályázatokon, amelyek honlapon, vagy/és antológiában történő megjelenést ajánlanak. Tudom, hogy középszinten írok, néha meglepő gondolatokkal. Egyéb médiaszereplés sem dob fel valamikor sokszor voltam a tévében, bár ne lettem volna. Úgy vélem a mai világban – nem úgy, mint akár száz éve – az emberek megengedhetik maguknak a szórakozást, művészetet, vagyis a rá szánt összeg is egyfajta kritika, mércéje az alkotó tudásának. Alkotóként igényt tartok erre a mércére is.
Számomra sem jelent megélhetést, van egyéb munkám, de nem vagyok fiatal, hogy évtizedeket várjak az írásaim gyümölcsére. Lehet, hogy sokan túlzott anyagiasságnak vélik a hozzáállásom, én inkább realitásnak tartom. Épp elég embert használnak ki a mai világban is, miért legyenek többen? Csupán két drámám van – nem is szándékozom többet írni – féltem őket.
Engedj meg egy ki szurit, de az én szememben Gálvölgyi műsorainak régen volt pár komoly hibája. A poén soha nem az utolsó szó volt – pedig az ostornál is a sudár csattan –, valamint pár évvel el volt maradva az aktuális trendtől. Én már nem nézem, de van olyan a körömben, akinek tetszik.
Kedves Quasimodo! Ez is egy szempont, melyet tiszteletben kell tartanom. Valahol neked is igazad van. Annyi megjegyzést engedj meg légyszíves. Úgy gondolom az ismeretlen írók több műve van fiókban, mint publikálva. Tudod, én sok éve írogatok, állandó szerzője vagyok a Gálvölgyinek, rengeteg tévéműsor forg. könyve is fűződik a nevemhez, no és még annál is újságcikk, mégis szemrebbenés nélkül belemennék 20-30 ingyen előadásba, ha a helyszínen, vágatlanul láthatnám az épp aktuális agymenésem. Úgy gondolom, most Magyarországon megélni nem lehet ebből, de hobbinak azért meglehetősen kellemes hobbi. Úgyhogy a pénzt én is mással keresem. Ez csak kiegészíti a jövedelmemet.
Hát – kedves István – akkor valószínűleg nem szabad olyan művel pályázni, amit több százszor adnának elő az író haszna nélkül.
Nem tudom, mennyi az az előadásszám, amit egy drámaíró el tud viselni keserű szájíz nélkül, de engem bosszantana, ha egy sikeres drámám után csak az elismerés jutna nekem, miközben a színház kasszíroz. A népszerűségemtől nem lakik jól a gyermekem, a boltban nem adnak érte semmit. Ez nem azt jelenti, hogy az embert csak a pénz érdekli, de a haszonból mindenkinek jár, így kívánja az ember igazságérzete. Az a színházigazgató, akiből ez hiányzik, nem valószínű, hogy megértené az én írásaimat.
Köszönöm Judit, köszönöm Sheni. Szép hétvégét nektek.
kedves István,
rettentően szimpatikus, korrekt ember vagy. Nem írok drámát, csak rövid és hosszú prózát, így a honlapotokon nem olvastam a kiírást, bocs. Örülök, hogy ilyesmit felkaroltok, mert elég ciki, hogy mindenütt Shakespearét játszanak még mindig, kortárs darabot max. Téreytől. (Bár mindkettőt imádom.) De nagyon jó lenne, ha a barátaim darabjai végre nemcsak a fiókban hevernének. Köszi a fáradozást!
Kedves István, örülök, hogy figyelemmel kíséred és megválaszolod a hozzászólásokat.
Korrigáltam a kiírást, kihagytam belőle a korábbi "szigorító" feltételeket.
Quasimodo! A jogdíjról való lemondás csak a licitben elnyert előadásszámra vonatkozik. Példaként: ha az adott színház hat előadás számmal nyeri a licitet, akkor hat előadást megkap jogdíjmentesen, de a hetredikre már szerződnie kell a szerzővel, no és persze fizetnie.
Abszolute igazad van, de a pipán módosítva lett a kiírás, olyan értelemben, hogy magyar drámát várunk. Kész, slussz-passz. Az igazság az, hogy én csesztem el, teljesen kiment a fejemből, hogy rengeteg szerzőnek van/lehet fiókban rég megírt gyöngyszeme, melyet szeretne valamilyen formában színre vinni, megmutatni. Úgyhogy a pipán a Játék / drámaíró pályázat, drámaárverés oldalon van a tényleges, végleges kiírás, ott megtekintheted, Eleve a honlapon az is fel lett tűntetve, mielőtt belekezdesz a nagy munkába, kérlek olvasd el a pályázati kiírást. Tudod, minket egy dolog vezérel, még pedig az, hogy valamilyen formában megpróbáljuk az ismeretlen szerzőknek nyilvánosságot szerezni. Ennél többet tenni nem tudunk az ügyben. Ha nem jön össze, akkor valahogy létrehozzuk a Szerző Felolvasó Színházat, és megpróbálunk ott lehetőséget adni az arra érdemes szerzőknek.