jan
24
juditti, v, 2010-01-24 02:33
A medál
Szelektálásra váró kacatjaim közt turkálok, amikor a kezembe kerül egy ezüst medál. Néhány héttel ezelőtt találtam a parkban; a fűben hevert.
Olyan, mint egy ankh, az örök életet szimbolizáló egyiptomi hurkos kereszt, de a kereszt szára valójában egy apró tőr, mely elég hegyesnek tűnik, s ez a valódi ankhra egyáltalán nem jellemző motívum kissé feszélyez.
Egy óvatlan mozdulat után hangosan felszisszenek; a kis tőr belém szúrt. A seb rögtön lüktetni, égni kezd, és vér serken belőle.
Félrehajítom a medált, lemosom a kezem, majd szívni kezdem a sebzett ujjamból szivárgó vért. Két perc múlva ájultan fekszem a padlón.
Az eszmélés első pillanataiban távoli, ködös emlékként úszik be tudatomba apró balesetem, aztán hirtelen éles fájdalom nyilall bal karomba, és a lélegzetem is eláll, amint megpillantom a bőröm alatt kirajzolódó medál körvonalait.
A rémület első hulláma elnémít, csak tátogok, majd áttörve a némaság burkát, velőtrázó sikolyt hallatok. A karom őrülten fáj, s látom és érzem, ahogy a medál lassan araszol felfelé, szétroncsolva minden sejtet, izmot, ideget, ami az útjába kerül.
Halálra váltan bámulom, és közben üvöltök az elviselhetetlenné fokozódott fájdalomtól.
A medál tovább halad bennem célja felé. "A szívemhez tart." - hasít belém a gondolat. Tudom: megöl, ha nem cselekszem gyorsan.
A konyhába rohanok, felkapok egy kést, és fájó karomba vágom. Vérem bíborvörösre festi a konyha kövét.
A fájdalom átlépett az érzékelhetőség határán, már csak bábként lebegek benne, és mint egy gép, könyörtelenül határozott, gyilkos mozdulatokkal trancsírozom saját húsom.
Budapest, 2008. március
Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2009. III/9.
Lidércfény folyóirat, 2009. III/9.
14 hozzászólás
Örülök, hogy hatásos.
tök jónagyon ijesztő
Köszönöm elismerő soraidat, Baxy.
Kedves Juditti! Nagyon tetszenek az írásaid. Jó tudni, hogy más is szeret "borzongató" műveket írni. Gratulálok eddigi munkáidhoz, és sok sikert kívánok a továbbiakban.
Szívesen, panti.

megborzongat, átéreztet, és elgondolkoztat. valahogy így lehet ezt jellemezni. és kellenek az ilyenek az életbe, hogy az ember ne szálljon el a talajtól, és ne legyen önfejű nagyon...
az emberiség nevében köszönöm XD
Örülök neki, Andrew.

Köszönöm, hogy itt jártál. Jöjj máskor is!
Ez nekem is tetszik. Én szeretem a borzongós történeteket.
Köszönöm, Illés.
Ez elég jó lett, tetszik!