Az álmodó halott

 
Bár érthetném én ezt a világot!
De csak magam vagyok.
Markomban tartok egy csöppnyi álmot,
s az álmodó, - halott.

Miért van álma az elmúlónak,
ha nincs többé remény?
S miért hal meg, ha álmai vannak,
kit fűt még szenvedély?

Utolsó sóhajával bízta rám
csendes, apró vágyát,
s lehunyta végleg két szemét apám,
hátra hagyva álmát.

Mert ő egy szép világról álmodott,
melyben békés a nép,
hol szabadság és igazság honol -
- idillikus a kép.

Örökségem csak egy naiv ábránd,
és túl nehéz nekem.
Gerincében hajlott népem látván,
inkább elengedem.

Nem, nem értem én ezt a világot.
Egy kába rab vagyok.
Sötét pusztaság csupán, mit látok,
s az álmodó, - halott.