Másság-gyűrű

Másság-gyűrű
feb
16

Másság-gyűrű

 
Tojáshéjjal a hátsómon, egy zárt, kicsiny falu leánykájaként kerültem Szegedre, a Nagy Világba, ahol nem csupán az egyetem professzorai tartogattak számomra tanulnivalót…

Hamarosan megismerkedtem Tamással. Kedves fiú volt, szinte első látásra megszerettük egymást. Nem szerelem volt ez, hanem mély, nemtelen szeretés.
Tamás homoszexuális volt, és nőimitátorként lépett fel itt-ott, ahol megtűrték…
Mássága miatt sokat szenvedett, egy ideig előlem is titkolta, mert félt, hogy megvetem. Aztán jobban megismert, és nem titkolózott tovább; bevallotta egyszerre szégyellt és vágyott álmait, érzéseit. Én pedig értetlenül pislogtam, amikor arról panaszkodott, hogy az emberek támadják őt nemi identitása miatt. Nem értettem, hogy miért lenne ő rosszabb nálam, vagy a többieknél, hogy mások szerint mitől kevesebb ember ő... Én csupán egy szeretnivaló, intelligens, kedves, figyelmes, szolid fiút láttam benne, az üldözendő sátán valahogy nem akart előbújni belőle...

Természetes toleranciám mélyen megindította Tamást, és hamarosan egy ezüst karikagyűrűvel állt elém, és különösebb bevezető nélkül megkérte a kezem.
Megtisztelt a kérés, és egyben megdöbbentett a kétségbeesés, ami őt erre a tettre sarkallta. Olyannyira félt a kiközösítéstől, megvetéstől, hogy mindent feláldozva alkalmazkodni, megfelelni akart.
A lánykérést hosszas beszélgetések követték, míg végül, Tamás megtalálta igazi párját: Ferit, és Pestre költözött vele.
Búcsúzóul az ezüstgyűrűt mégis nekem adta, hogy emlékezzek rá; eljegyezve ezzel engem a különbözőségnek.
Hosszú évek teltek el azóta, többet nem találkoztunk, de a gyűrűt ma is viselem, és a másságra emlékeztet, arra, hogy mindannyian mások vagyunk; ki így, ki úgy, de különbözünk, és az élet ettől olyan színes és szép és kerek.

Budapest, 2008. március

 
Másság-gyűrű
Christina Fekets illusztrációja

 

Megjelent:
Nyírségi Gondolat, 2011. IV/6.

Könyvrendelés