feb
2
juditti, 2010. február 02.
Fejfáddá leszek
Vigyél
magaddal,
s én majd
markodba kucorodva
apró szilvamagként alszom kedvesem,
s ha végül ernyedten nyílik szét kezed,
a föld mélyére
is veled megyek,
és belőled nőve,
téged oltalmazó
erős fává ébredek.
Megjelent:
Kis LANT, 2011/1.
Kilenc rezdülés, Grafománia Antológia, 2009.
Kis LANT, 2011/1.
Kilenc rezdülés, Grafománia Antológia, 2009.
2 hozzászólás
Köszönöm, Davids.
Ritkán írok képverset, s akkor is csak úgy, hogy nagyrészt magától formálódik meg a vers alakja, én csupán a végén korrigálok itt-ott egy kicsit.
Annál is inkább, mert tollal papírra írok, s csak utólag gépelem be, a kézírás tördelését követve. A papíron felvett formának meg minimális köze sincs a gépelt formához (pláne áthúzogatásokkal tarkítva.)
Nagyon érdekes ez az élmény, mert a versek képesek spontán tartalomhoz illő formát ölteni.
Nézd meg pl. ezt: Hamvasztó !
Bravúros és szép vers.
Én általában nem szeretem a képverseket, de ez a mű így kerek!
juditti!
E költeményed szép vers
kép vers