Lét

Faleveleken
ringat a szél léleknyi
harmatcseppeket.

 

Teher

Szarka szállt az
almafára, meghajlott
a kis fa ága.

 

Érintés

Dombok lankáin
tölgykoronát borzolva
szellő fut tova.

 

Túlélő

Betont repesztő
türelemmel növekvő
csendes lét-erő.

 

Pucér magány

Szirmát vesztett kis
pipacs-csupaszság, árok
parti árva szár.

 

Utolsó zizzenés

Szárnyat szaggató,
szédült vég-táncba haló,
légypapír-tangó.

 

Magyar-sors

Piros virágnak
fehér vérében fürdő
zöld arcú világ.

Árulás

Hamis barátok
hízelgő szava borít
vakságot rátok.

 

Szabadság

Akkor vagy szabad,
ha nem félsz élni, halni,
s dönteni, - magad.

 

Igaz

Hunyt szem: árulód.
Csak az lehet igaz, ki
nyíltan nézve szól.

 

Mindig adhatsz

Megeshet veled,
hogy üres lesz kezed, de
a szíved sosem.

 

Eladott lélek

A percre váltott
élet, röpke lét csupán, -
épp egy percnyi tán.

 
Hiába

Rebbenő szavak
után hangtalan maradt
elárvult ajkak.

 
Vezess!

Fogd meg két kezem,
vezess át az életen,
s engedj végül el!

 

Szerelemről

Édes vallomás.
Igézet szülte szavak.
Múló pillanat.