Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás.
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.
Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied
az ős-reményből kilobbanó varázs.
Mosollyal simítom moccanásodat;
megfejtem jelbeszéded minden sorát –
érzéseid: bennem áramló folyó.
Vigyázom ártatlan kis világodat,
nem hagyom, hogy sötét éj szakadjon rád.
Tisztán érkezel, mint minden Fényhozó.
... evokációk 2, 2012.
2 hozzászólás
Köszönöm. Kanga.
Nehéz szaavakat találni, csodálatos!