Remény

Künn jégcsap cseppek
álmos dallama hallik,
benn ébred a nyár.

 

Eső mosta

Ezüst könnycseppek
reszketnek tisztulást a
faág-végeken.

 

Együtt

Sok magányos kis
levél lombbá gyűlve él,
s örökkön remél.

 

Nyitott tenyér

Gesztenyelevél,
békét ígérő, nyitott
óriástenyér.

 

Végül

Hamvas szilvaszem
lehull és megpihen, majd az
égre felkacsint.

 

Voltból - lesz

Temető szélén
új élet fogan; színes
vadvirág terem.

 

Remény II.

Kis csend-virág ül
ablakom alatt, s a Hold
szavára szépül.

 

Árnyékban

Habkönnyű felhő
alatt, súlyos árny terhét
bíró virág nő.

 

Olvasztó

Halomba gyűlt hó-
tömeg nem nő heggyé, mert
jő a napmeleg.

 

Tapasztalat

Hegyről szaladó
vékonyka csermely széles
folyóvá duzzad.

Megjelent: Halomban haiku, Napkút Kiadó, 2010/2.