Szirén

Szirén
jan
28
Szirén

Kormányos Sándorral közösen írt vers

 
Tündérek játszanak lelkemen,
mint hajnal húrú hárfán,
felhők fodrából simítnak csendet,
zenéjük halk szivárvány.

Magasba szárnyal ez égi dal
vággyal telve ott kering,
köd-puha párnán ringatózva,
és a lelkem benne ring.

- Tárd felém szíved bátran, kedvesem,
hallgasd e belső zenét,
mely köztünk csermelyként buzogva
áramlik tőlem feléd!

Érzem én is, hogy hív a dallam,
fáj, de szállni nem tudok,
ezernyi érzés földhöz ragaszt:
megkötözött rab vagyok.

- Drágám, ne aludj el! Jöjj velem!
Rázd le ólomláncaid!
Nyisd ki szemed, s lásd: az én szívem
nem köti meg semmi itt.

- A végtelenbe hív a hangod,
lágyan zengve énekel,
a szirén dalod mégis csalfa
hisz sohasem érlek el.

- Aludjál hát békésen, hiszen
szíved én elengedem,
s csak elillanó álmod leszek;
kit elcsalt a végtelen.

Még éjszakánként újra hallom,
halkan távol ott dalol,
a szirén hangja újra csábít
bennem lüktet valahol.


 

 

Könyvrendelés