Sötét sóhajon suhanó porrá percenő pirkadat, hangtalan hívott hajnalon szélben szálló szavak, űzve üldözve üvöltő vakmerőn vágtató világ, fehér falnak feszülő istentelen irigy imák. Elég ebből! Eresszetek!
Legutóbbi hozzászólások:
Fer-Kai: olvastam a hozzászólásaidat...
nekem január elején azt mondták, má...
Hogy szerencsések-e, szerintem ez ké...
Sziasztok!
Mi újság azokkal...
Hová lettek a jó irodalmi pályázatok...
Szeretek írni, amit én akarok. De ha...
Ha örömmel tölt el az írás akkor nem...
Eddig nem volt korlátozva a bekü...
Kedves Juditti Mivel te hoztál...
Valóban nem vagyok regisztrálva, de...
Kedves Névtelen (ha már nem vállalod...
Ne haragudj már meg, de mi lenne, ha...
Segítséget szeretnék kérni Tőletek....
Nagyon nehéz dolog feladni egy...
A kategória arra vonatkozik, hogy a...
Nincsenek hozzászólások