Különleges ajánlat

Különleges ajánlat
jan
22
Különleges ajánlat

 
Első beszélgetés

- Kénytelenek leszünk leszállni az első vizes bolygón, ami az utunkba kerül, mert hamarosan az utolsó csepp vizünk is elfogy, és enélkül nem csak a hajtóművek állnak le, de mi se élhetünk túl sokáig.
- Hát, nem is tudom, hogy jó lenne-e sokáig úgy élni, hogy irányíthatatlanul sodródunk az űrben, és csak a tehetetlenség visz tovább, közben pedig attól rettegünk minden percben, hogy mikor ütközünk össze valamivel. Ennél már a szomjhalál is jobb.
- Azért mondod ezt, mert még nem szomjaztál igazán…
- Jó, erről ne nyissunk vitát. A lényeg az, hogy tényleg vizet kell szereznünk.
- Mégpedig mielőbb.
- Mennyi időre elég a vízkészletünk?
- Nagyjából talán tíz napra.
- Az nem sok.
- Nagyon kevés, de a semminél mégis több, és nem reménytelen a helyzet, mert a fedélzeti számítógép szerint van a közelben egy bolygó, aminek a központi csillagtól való átlagos távolsága alapján azt feltételezhetjük, hogy van víz a felszínén.
- Mit tudunk róla?
- Még szinte semmit. Eddig elkerülte a figyelmünket. A számítógép most végzi az első elemzéseket, ami alapján hamarosan részletes jelentéssel szolgál, és négy-öt nap múlva annyira megközelítjük a bolygót, hogy a robotszondákat is kiküldhetjük felderítésre.

Második beszélgetés

- A robotok is megerősítették, hogy van víz a bolygón.
- És élet?
- Nos, élet is van.
- Hozzánk hasonló értelmes lények?
- A robotok által rögzített képek alapján azt mondhatom, hogy vannak hozzánk hasonlók, de nem tűnnek túl értelmesnek…
- Hogyhogy?
- A robotok szerint csak vadásznak, esznek, alszanak, szaporodnak. Nem sikerült kapcsolatot teremteni velük, mintha egyáltalán nem is lenne köztük semmiféle értelmes kommunikáció.
- Szóval, éppen olyanok, mint az állatok.
- Igen.
- Akkor viszont mi van azokkal az építményekkel, amiket a fedélzeti gép fedezett föl?
- Minden jel arra utal, hogy azokat egy másik faj építette.
- Egy másik civilizáció?
- Igen.
- Biztos ez? Maradt valami nyoma ennek a fajnak az építményeken kívül?
- Biztos. Még most is itt élnek ezen a bolygón.
- Ó! Milyenek? Mit tudtak meg róluk a robotok?
- Óriások. Százszor – kétszázszor nagyobbak nálunk, és leírhatatlanul ocsmány a külsejük.
- Miért? Szőrösek?
- Nem. Jobbára csupaszok. De nézd meg magad is a képeket!

Harmadik beszélgetés

- Óvatosnak kell lennünk, amikor elhagyjuk az űrhajót, mert itt a környéken is élnek óriások. Úgy tűnik, hogy ők uralják az egész bolygót, és nem túl barátságosak…
- Nem tudtunk volna olyan helyen landolni, ahol nincsenek ott?
- Nem. Ezek is szeretik a vizet, és ahol édesvíz van, ott mindenütt jelen vannak.
- Tudom, a sós víz meg nekünk nem jó…
- Így van. De azért igyekeztem olyan helyet keresni, ahol nincsenek túl sokan. Jobb, ha nem találkozunk velünk.
- Jól van. Akkor menjünk!
- Menjünk!

Utolsó beszélgetés

- Pincér!
- Tessék uram! Mit parancsol?
- Mi a mai ajánlatuk? Valami különlegességet ennék…
- Ó, a mai ajánlatunk valóban különlegesség.
- Miért? Mi az?
- Űr-békacomb.
- Űr-békacomb?
- Igen.
- És megtudhatom, hogy mitől „űr”?
- Hát csak attól, uram, hogy amikor elkaptuk a hozzávaló békákat, azok éppen egy űrhajóból szálltak ki.

Budapest, 2007. június

 

Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2007. I/9.

 

Könyvrendelés