Csillagok fénye
végtelen világ-szitán
átszűrt áhítat.
Társ
Földből nyúlt árnyék
hűvös kéz érintése
Holdnak homlokán.
Fonák
Szemérmes pírral
arcán, bukik alá a
Nap, ha jő a Hold.
Béke
Halvány mosollyal
búcsúzik a Föld, s lassan
álomba merül.
Üstökös
Az ég örökös
kósza vándora, végül
mindig visszatér.
Nova
Csillagrobbanás
égi görög-tüzében
fogant új világ.
Képmás
Tenger vizének
tükrében, sápadt Holdra
is Nap-arc nevet.
Szerelem
Csillagok selyme
foszlik a Földre. Perzsel
e simogatás.


2 hozzászólás
Köszönöm.

Ez a legrégebbi "szilánkom".
Az utolsó tetszik, bár nem értem, miért
Részben az alliterációk, részben a ritmus miatt is.
Na még néhányszor elolvastam. Most már értem!
Tényleg jó!