Osztódásom eredményeképpen,
én azt hiszem, hogy lehetnék éppen
egy testben két sejttel bíró lény,
mely pont eggyel több sejtű, mint én.
És ha lenne még néhány sejtem,
többsejtű lennék, ha jól sejtem,
s a fejlődés létrájának újabb fokán
most biztosan nem állanék ily tétován.
Alakom lehetne nyúlánk, vagy kerek,
nem nevetnének rajtam az emberek
banális formátlanságom miatt,
mely jellememre is jócskán kihat,
és rányomja szétfolyó lelkemre bélyegét,
mint tudós a mikroszkóplencsére két szemét,
amikor létemnek értelmét kutatja,
s egyetlen sejtemmel kacagva tudatja,
hogy hiába osztódok újra és újra,
egyedül maradok, mint az ő kisujja.
Ó, de szeretném, ha stabilizálódna
ez a folyton változó amőba-forma!
Ó, de szeretném, ha sejtjeim szerte a Föld tekén
mind bennem lennének, és csupán egy lennék bennük én!
Lidércfény folyóirat, 2009. III/2.
4 hozzászólás
Kedves Mr Amőba,
bízom benne, hogy tetszik ez a névreszóló vers.
Vicces de a becenevem évek óta Amőba. Ez az én versem.
Köszönöm, Ervin.

Hogy sikerült a teszted?
Sok más költőnek is a dicsére válna,
az amőba álma.
Ahogy megénekelted ezt a sejtet,
sok kuncogni való gondolatot sejtet.
Többet most nem írok, elég az hogy tetszett,
ebből írok holnap élettani tesztet.