jan
24
juditti, v, 2010-01-24 03:26
Sms
Kilépek az ajtón, bezárom magam után, miközben érzem, hogy zsebemben megremeg a mobiltelefon. Sms érkezett a férjemtől; megnézem: "Hívj fel, vezetékesen!"
Nem értem, hogy mit akarhat, hogy miért nem hív ő, és miért nem jó a mobil, de azért engedelmesen kizárom az ajtót, visszalépek a lakásba, és a vezetékes telefonról feltárcsázom párom munkahelyi számát.
Hosszan kicsöng, mire felveszi. Megkérdem tőle, hogy mit akart ezzel a hívással, de ő ugyanezt kérdezi tőlem. Bosszúsan hivatkozom az előbbi üzenetére, mire ő is bosszúsan reagál: nem küldött üzenetet. Éppen indulni készült valahová, már a lifttől szaladt vissza a telefoncsörgést hallva.
Néhány másodpercig döbbenten hallgatunk mindketten, majd kicsit zavartan, tétován elköszönünk egymástól és megszakítjuk a vonalat.
Meg akarom nézni még egyszer az sms-t, mert átfut fejemen, hogy figyelmetlen lehettem, és talán más küldte, nem is a férjem. De hiába lapozom végig a beérkezett üzeneteket, amit keresek, az nincs köztük. Nem értem; biztos, hogy nem töröltem...
Még mindig a mobilt vallatom, amikor megcsörren mellettem a vezetékes telefon. Felveszem, de alig értem párom akadozó, zaklatott szavait. A liftről beszél, amibe hívásom miatt nem szállt be. Azt mondja, hogy leszakadt, és kilencemeletnyit zuhanva csapódott a földbe...
Budapest, 2008. március
Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2011. V/9.
Lidércfény folyóirat, 2011. V/9.
16 hozzászólás
Köszönöm, Réka.
Szuper az oldal,réka
Az a lényeg, hogy jó vége legyen...
Köszönöm a figyelmedet, Bia.
Az a szörnyű igazság, hogy hasonló dolgok nap mint nap történnek: megmagyarázhatatlan megérzések, események. Elgondolkodtató. És bárkivel, bármikor megeshet.
Kedves Tibor,
köszönöm elismerő figyelmedet.
Juditkám!
Ez igen! Még a bőröm is bele bizsergett az utolsó mondatnál.
Köszi: Tibor
Akkor én ezt most dícséretnek veszem.
Én már nem is dicsérlek....
Köszönöm, zsoca891024.

Ez az sms című félperces nagyon tetszett!
Konkrétan kirázott a hideg az utolsó sornál.
Rövid, tartalmaz történetet, és a véletlen vagy éppen a sorsszerűség is megtestesül általa.
Gratulálok!