dec
15
juditti, k, 2009-12-15 18:04
Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében
elringok, míg jő az új tavasz,
s szerelmes ébredésem
fám gyökerében nyarat fakaszt.
Megjelent:
Átszellemülést, Poet évkönyv, 2011.
Kis LANT, 2011/5.
Átszellemülést, Poet évkönyv, 2011.
Kis LANT, 2011/5.
11 hozzászólás
Kedves Anikó,
köszönöm a figelmedet és elismerésedet.
Örülök, hogy versemmel adni tudtam valamit nektek, akik olvastátok.
Kedves Judit!
A versed érzelemgazdag, és titokzatos. Szerintem nagyon elgondolkodtató. Elindítja az olvasó fantáziáját, és csodálatos képeket láttat. Gratulálok! Anikó
Kedves Anna,
köszönöm, hogy olvastad és láttad.
Nagyon szép láttató képet festettél elém. Köszönöm! Anna
Köszönöm a figyelmeteket, és kedves soraitokat.
Nem Delhusa Gjon dala ihlette, hanem az ősz szépsége. (Nem ismerem a dalait, de ha van neki valami hasonló, akkor, gondolom, hogy rá is az ősz hatott...)
Én igazából nem értek a versekhez, de ez azért fogott meg annyira, mert:
-érthető volt,
- egyszerű volt,
és szívből jött. KÖSZÖNÖM Judit!
Kedves Juditi széppé varázsoltad a napom. az ember néha érez valamit de nem talál rá szavakat.
Aztán egy váratlan pillanatban szeme elé kerül olyan szépen megfogalmazva "ahogy csak igaz érzelem tudja".
Nagyon köszönöm a percet amig olvastam versed.
Meleg barátsággal: P.Zsófi
Ezt Delhuse Gjon dala ihlette?
Köszönöm, Pityer.
* ehhez