feb
24
juditti, sze, 2010-02-24 15:48
Vágyom a béka-lét után
Ó, ha béka lennék,
bárcsak az lehetnék!
Széles szájamon
szőke hercegem csókjának ízével
tündérré válnék,
herceg feleséggé.
De ha nincs ilyen szerencsém,
lehetnék éppen
könnyed röptében vízből kirántott
gólya eleséggé.
Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2010. IV/2.
Lidércfény folyóirat, 2010. IV/2.
2 hozzászólás
Köszönöm ezt a versemre adott verses feleletet.
Ült a Békekirály a pocsolyában, mélyen,
és merengeni kezdett, úgy, mint minden éjen:
"-Ha nem írták volna el betűjét nevemnek,
halál-nyíl-nyál-nyelvet küldnék a legyeknek.
De a nagy tisztességben emeltszintű trónom,
tekintélyét bizony, egész nap kell óvnom,
S őrzenem kell a békét, ez mi nékem kijár."
Így halt aztán éhen, szegény Békekirály.
Csak szólni kellett volna: - Elrontottad, cseszd meg!
Én javítottam volna, a deletével egyet,
S már is vadászhatna, legyeket, lárvákat,
Nem hagyott vón maga után ebihal-árvákat.
Mert az ki elviseli a hibát, mi apró
előnyhöz juttatja, egy parányit anno,
az megérdemli sorsát vágy-végtelenjének,
(ha lenne itt tanulság, nem vón fars ez ének...)