feb
15
juditti, 2010. február 15.
A gyufa lángja
Esténként, amikor egy kicsit elcsendesül körülöttem a világ, és nem csak körülöttem, de bennem is alacsonyabb fokozatra kapcsol az engem hajtó hajtómű, gondolkodom.
Közben elszívok néhány szál cigarettát, és bár tucatszám hever öngyújtó szerte a lakásban, ilyenkor mindig gyufával gyújtok rá.
Szeretem a gyufa percenését, sercegését, szeretem az illatát, szeretem a mozdulatot, mely lángra lobbantja a kis fadarabot, szeretem nézni a gyufa lángját, szeretem a tüzet, mely kormosra eszi a pálcikát.
A gyufa lángja melegebb, élőbb, játékosabb, és színesebb, mint az öngyújtók kékes-hideg tüze. Természetesebb tűz ez.
A gyufa lángja illik az elmélyült, lecsendesült gondolkodáshoz.
Gyertyát is mindig gyufával gyújtok.
Budapest, 2007. november
9 hozzászólás
Számomra pedig az az öröm, ha olvassátok.
Öröm olvasni soraidat!
Köszönöm, mityuli.
Gondolatok sorozatát indítja be ez a kis "lágy, kellemes" írás (Viktor szerint) én még hozzátenném, a puhát és selymest. Viktornak nagyon ráérzett arra, hogy a bekezdő mondatban valami nincs a helyén, az első elolvasásra inkább csak érzed, de megmagyarázni nem bírod, talán hosszasabb beolvadásra volna szükség. Az biztos miszerint nem hiába jelent meg az ősvallásokban a tűz imádata. Prométheusz remek munkát végzett, a főisten nem minden ok nélkül kötözte ki a sziklákhoz.
Hiszen az embereket elindította a fejlődés útján és ki tudja hol állnak meg, az istenek féltékenyek' A lángok varázslatos fényéből én is sok gondolatot kiolvastam már amit pappírra vetettem de akkor is szeretek belebámulni ha csupán agyamat és lelkemet pihentetem. De nosztalgikus emlékek keltője is az áldott tűz amely addig áldott amíg kordába tudod tartani és jó célt szolgál. Jobbat mint egy cigaretta meggyúj- tása vagy egy piromániás gyönyöre.
Köszönöm a véleményedet, Nikol.
Pajkos és szép, és szerintem az a bizonyos "hajtó hajtómű" sem zavaró.
Köszönöm a figyelmedet, és az észrevételedet.
Megfontolom a javaslatodat.
vagyis "az engem hajtó" részt venném ki, és megoldanám valami jelzővel, valamilyen hajtő mű...vagy te tudod.remélem egyetértesz, mármint abban hogya a "hajtó hajtómű" inkább rokona az öngyűjtúnak mint a gyufának...
csak egy kis észrevétel. Nekem tetszik a kis gyufa történet. egy alap ötlet aranyosan megoldva De...ha nem haraguszol meg, valami nem stimmel az első sorral. Minvégig olyan lágy és kellemes az elbeszélésed, mint a gyufa lángja..De az első sorban amikora azt íród " engem hajtó hajtómű" olyan mint a sercenő gyufák közt az öngyújtó kattanása. A mű érdekében javaslom tötöld ki a "hajtó"szót. Nem érdemes ragaszkodnod hozzá, mivel nem is jó ez a kép, és törten indítja az elbeszélés lágyságát. + nyilvanvaló, hogy a hajtómű hajt így ezért is felesleges:) hidd el..ez egy kis hiba, de látszik, csak azért mondtam el, mert tetszett.
Szia