Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán
hozzám vágott szava egy igazán
földbedöngölő sújtással fölér,
nagyon téved, mert ennyit csak: „kövér”
bárki mondjon, elhajtom, mint itten
e szánalmas kis legyet legyintem.
De ha elméje értő szót fogad,
mondhatta volna szebben, kis lovag,
más-más stílusban akár... példaképp:
kezdhette volna mintha szánna épp:
„Hölgyem, önnek mily nehéz lehet
folyton cipelni mázsás terheket!”
aztán aggódóan: „Ó, asszonyom,
nem fél, hogy valakit tán összenyom?”
vagy lelkesen: „Lássátok emberek,
mily tökéletes forma a kerek!”
vagy bosszúsan: „Álljon inkább amott,
ne takarja előlem a Napot!”
vagy hízelgőn: „Édes kis húsgolyó,
magából habzsolgatni volna jó!”
esetleg bambán: „Hát ez miféle?
Egyforma ennek hossza és széle...”
vagy sportosan: „Inkább átugranám,
mintsem, hogy megkerüljem önt, Madame.”
elismerőn: „Egészen megrázó!
Lenyűgöz e farsúlyos bombázó.”
vagy üzletiesen: „Mondja, mennyi
szövettel lehet testét befedni?
És ha fényképet készítenének
önről, úgy hány tekercs film telnék meg?”
katonásan: „A világ szalutál,
ha egy ország ilyen lábakon áll.”
de akár irigyen is szólhatna:
„Ennyi hájjal éhen nem halhatna,
ha nekem volna ennek csak fele,
tán már a bőségbe fulladnék bele.”
vagy mondja vígan: „Tudja-e kis hölgy,
hogy minden léptét követi egy völgy?”
kihívón: „Ekkora elefántot
a világon még senki nem látott!”
tudományosan: „Súlya érthető
okokból ésszel fel nem mérhető,
mert úgy konvergál a végtelenhez,
mint a végbelem az alfelemhez.”
vagy kíváncsian: „Mondja, kedvesem,
mit rejteget belül e zsírhegyen?”
vagy gyermekin: „Maga nem is néni,
hanem egy pufók, óriás bébi!”
És végül mondhatta volna azt is
kis ficsúr: „Ön egy csodás galaxis,
amely körül, ha keringnem kéne,
utam fényévekben volna mérve.”
De hogyha eme hosszú szófolyam
nem bennem, hanem magában fogan,
s elébem tárja büszkén, peckesen,
akkor sem bocsátom meg, nem, sosem,
mert magamat kigúnyolom, ha kell,
de hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Sikoly folyóirat, 22. szám, 2010.
Lidércfény folyóirat, 2009. III/12.
Kilenc rezdülés, Grafománia Antológia, 2009.
14 hozzászólás
Persze!
És köszönöm, Ildikó.
Én nem tudok rimekben irni, csak elismerésem prozában leirni . Egyszerüen lenyügözött. Szavaloversenyekre járok, vidám természet vagyok magam is,,,,,egy kérésem lenne,,,,ugye szavalhatom eme költeményt???
További sikeres alkotást!!
Üdvözlettel : Ildikó
Kedves Ervin,
köszönöm e frappáns és elismerő feleletet.
Miközben olvastam a Háj monológot,
mi tagadás az orrom kicsit lógott.
Hiszen a szellem ragyogó csillaga,
nem én valék, kedves hölgyem, - Maga!
Mert mielőtt még magát halálra ette,
hájas mivoltát gúnyosan sorra vette.
S miközben ígyen gúnyolta önmagát,
én mint diák tanárét, ittam minden szavát.
S remélem hája védi, mint Cyrano-t a kardja,
S elfér ruhájában, ami összetartja.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdvözlettel: Ervin
Az Ecsetvonás című versem volt a másik, amivel az Aranytíznél pályáztam.
Kedves juditti!
Előre is várom.
És köszönet érte!
Köszönöm, Davids.
Sajnos, nem emlékszem, hogy melyik volt a másik versengő versem (három tippem van), de ha hazaérek, majd utána nézek (bő egy hét múlva), és belinkelem ide.
Kedves juditti!
„A felszínesebb, populáris versemet díjazták, és nem az értékesebbet, a mélyebbet.”
Két dolog – 1 vélemény és 1 kérdés.
Vélemény: Tudod, sokszor az egyszerűbb, populárisabb vers többet mond az Olvasónak, mint az, amely nagyon-nagyon sokat és nagyon-nagyon nagyot akar mondani. Azok a költemények, amelyek gigászi dolgot akarnak mondani – sokszor gyanúsak. /Ezt részben megfigyelésből, részben pedig saját példából mondom./ Tehát ne tessék bosszankodni ezen!
És a Kérdés: az „értékesebbet, a mélyebb” vers is fönt van a honlapodon, juditti? Mert igazán kíváncsi lettem rá! Ha fönn van – örülnék neki, ha elárulnád a címét! Előre is köszönet érte!
Kedves Davids,
az a helyzet, hogy az eredményhirdetéskor hallottam a másik két verset, aztán nem olvastam öket. Egyáltalán nem emlékszem rájuk, illetve csak annyi maradt meg bennem, hogy az egyik haiku volt.
Én nem azon bosszankodtam, hogy ez a versem "csak" harmadik lett, hanem azon, hogy a felszínesebb, populáris versemet díjazták, és nem az értékesebbet, a mélyebbet.
Az elismerésedet nagyon köszönöm.
(Az "asszonyom/összenyom" rím nem az én érdemem - korábban már hallottam valahol.)
Erre a juditti lányra vigyázni kell!
"asszonyom/összenyom" Nagyon NAGY rím!!
És maga a vers is bravúros; sőt zseniális!!
Szívből gratulálok!!! És csodálkozom, hogy, „csak” a 3. helyre volt elég e költemény... Nem ismerem az 1. ill. a 2. helyezett verset; de nem tudom elképzelni, hogy jobbak lettek volna e Bravúrnál!!
Te biztosan olvastad őket, juditti. Véleményed szerint milyen színvonalúak voltak? Ütötték a Te művedet? Kérlek, válaszolj nekem! Előre is köszönet érte! /És lehetőleg légy objektív… ha tudsz…
Kedves Tímea,
köszönöm az elismerést.
Remek, szellemes stílusjáték.
Köszönöm, Rozika.
Remek e szedet, nekem kedvemre tett, tetszett.
Egy szóval csúcs.