Koporsóban

 
A koporsó falát csapkodom öklömmel, és kétségbeesetten ordítok, ahogy a torkomon kifér:
- Engedjenek ki! Ne temessenek el! Élek!
Ütöm, vágom, rúgom a deszkát - szabadulni akarok mindenáron.
Éles fájdalom hasít bal lábszáramba, valami hegyes tárgyba rúgtam bele, bőröm mélyen felszakadt, érzem a vér szagát.
Levegőm fogytán; fuldoklok.

Még akkor is zihálva kapkodok levegő után, amikor rémálmomból magamhoz térve felébredek.
Fülledt meleg van, és sötét. Átizzadt homlokomról bágyadtan törlöm le a verítéket csipkézett szélű, selyem szemfedőmmel...