jan
9
juditti, szo, 2010-01-09 18:59
Szilánkok
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában jelent meg, így hazánkban is. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a morát szótagként fordítják, bár ez nem fedi hűen a szó valódi jelentését). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek - mintegy mellékesen - akár rímelhetnek is, de ez nem előírás.
Az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú. A természeti jelenségek leírása nem a szubjektum állapotának megjelenítésére szolgál, csupán egyszerű rögzítése azoknak.
A természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugall.
Az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú. A természeti jelenségek leírása nem a szubjektum állapotának megjelenítésére szolgál, csupán egyszerű rögzítése azoknak.
A természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugall.
Az alábbi versek zöme nem felel meg minden feltételnek, mely alapján haikunak nevezhető egy háromsoros versike, de az 5-7-5 -ös kötött, tömör forma annyira elnyerte tetszésemet, hogy sok gondolatom kifejező eszközévé vált az utóbbi időszakban.
Én Szilánkoknak hívom őket.
Metafora a haikuról
A sűrű függönyön át csak árnyakat látsz, és a történetről csupán sejtéseid vannak.
Aztán, egy pillanatra, fellibben a takarólepel, s mielőtt az észlelés képes lenne alkalmazkodni a váratlan változáshoz, és tudatod befogadná a feltárult kép egészét, szemed előtt ismét csak a szöveten táncoló, fény festette valóság-vetület játssza hétköznapjait.
Egy tiszta kép mégis megmarad fejedben, szinte a retinádra ég egy szín, egy mozdulat; egy harmatcseppnyi igazán való élet-villanás, mélyen a súlyos, fakó függöny mögül.
Aztán, egy pillanatra, fellibben a takarólepel, s mielőtt az észlelés képes lenne alkalmazkodni a váratlan változáshoz, és tudatod befogadná a feltárult kép egészét, szemed előtt ismét csak a szöveten táncoló, fény festette valóság-vetület játssza hétköznapjait.
Egy tiszta kép mégis megmarad fejedben, szinte a retinádra ég egy szín, egy mozdulat; egy harmatcseppnyi igazán való élet-villanás, mélyen a súlyos, fakó függöny mögül.
20 hozzászólás
Köszönöm, Éva.
A kedvencem vagy Judit, a kortárs költők közül:) !
Köszönöm István.
Az egész oldal új, nagyjából január vége óta üzemel. (Előtte itt volt: www.juditti.uw.hu) Azóta folyamatosan alakul, mert még mindig nincsen teljesen készen. A Szilánkokat nemrég rendezgettem csoportokba, gondolom, hogy ez lepett meg.
Azért örülök, hogy így is tetszik.
Gratulálok az új regényedhez!
))
Meglepett, de tetszik az oldalad új köntöse.
Minden jót és szépet kívánok.
Természetesen mosolyogva:
Kedves István,
én is köszönöm folyamatos figyelmedet.
Köszönet a hozzástólásokért, a látogatásért.
A kert fontos az ember életében. Megnyugtat,
örömet okoz, ellát élelemmek, gondolatokkal
és nem utolsó sorban madárcsicsergéssel.
Fontos helyszínnek, és lényeges jelképnek
tartom az életünkben.
Minden szépet Neked! István
ja, és.......
Re-reflexió:
Ha összefújja
a jó szél tüzeinket
lángunk naggyá lesz.
Egy reflexió.......
tulajdonképpen a reflexióid alapján és által.......
Szilánk varázsod
taplót találhat bennem...
közösen égünk??
Kedves István,
én még régebben jártam nálad - igazán nincs miért mentegetőznöd.
A mosolyod már egészen formás.
Üdv Judit!
, ez mosoly lenne!!!!!!
Rég jártam nálad. súlyos mulasztás. Mentségem csupán annyi: a sajátomat "pofozgattam". Minden jót Neked,
és nem felejtem: a lényeg: