feb
11
juditti, 2010. február 11.
Coeur-dal
Örömmé olvadok karodban,
fénnyé tűz-éjszakánk fölött,
minden szívdobbanásod
lelkembe költözött és
bőröm részévé válik
selymes érintésed
ezer szerelmes
sóhajunk
között.
/coeur: szív/
Kun Éva illusztrációja
2 hozzászólás
Kedves LDavid,
köszönöm a figyelmet és a véleményt.
Szép, egyedi, különleges. Azonban meglehetősen kizökkenti az olvasót, legalábbis saját meglátásom szerint, a mű élvezetéből, az, hogy bár fizikálisan igen, értelmükben nem válnak külön a sorok, és az ember nem is a mű igazi szépségére figyel, hanem az egyre rövidülő, ugráló sorokra. Köszönöm, ha elolvasta. További szép napot, és hasonlóan kellemes érzést keltő verseket kívánok Önnek!