Padlástér

Kedves Quasimodo!

Köszönjük az észrevételed, néhány mondattal szeretnénk reflektálni rá.
A KIMTE tehetségkutatással foglalkozik, és a céljai között kiemelkedő helyen szerepel, hogy fiatal és kevésbé fiatal írókat, művészeket fedezzen fel, és támogassa őket az első lépéseik megtételében, majd segítse a publikálásukat. Ezért pályázatokat ír ki, a pályázókat különbözőképpen jutalmazza. Voltak/vannak/lesznek pénzdíjas pályázataink is, de a Padlástér nem ilyen. Folyamatos beküldési lehetőséget biztosít azoknak, akik szeretnének értékelést is kapni a műveikre, és bíznak benne, hogy a színvonal elég lehet e-könyves és/vagy nyomtatott megjelenésre is. Ezt írod:” Ám, ha egy író kiemelkedő művet alkot, kiérdemli a felkerülést, miért ne vélné azt, hogy pont ő emeli az adott honlap nívóját, és nem kap érte publikáláson kívül semmit.”
Így is lehet fogalmazni, de ez nem fedi teljes egészében a lényeget. Az a mű, amelyiket a szerkesztők kiemelik a Ranglistáról, és olvashatóvá, véleményezhetővé teszik, előnyben van a többivel szemben nem csak azért, mert bekerülhet az egyik KIMTE antológiába, hanem mert bekerülhet társszervezetek és csoportok antológiáiba is, hanem mert a nagyobb kiadók és magazinokkal folytatott megbeszélések alapján még az általuk kiadott kötetekbe is. Amelyik mű nem nyeri el ezt a díjat, értékelést kap, és ez segítség lehet neki a továbbiakra. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy bár mindenki szeret pénzt is nyerni a pályázatokon, egy publikálási lehetőség neves magazinban, antológiában, akár elindíthatója is lehet az írói pályafutásnak, és pénzzel nem mérhető. Mint ahogy a több régi pályázatnyertesből lett idővel befutott író.
Ezt írod:” Márpedig publikálni verseny nélkül is tudja.”
A Padlástér azoknak szól, akik szeretnének elfogulatlan véleményt kapni a művükre, és bíznak benne, hogy eljutnak a publikálásig. Aki a művét publikálni „verseny nélkül is tudja”, nem figyeli az irodalmi pályázatokat, nem keresi a megmérettetési lehetőséget, hanem ír egy művet, és publikál.