A kitűzött cél továbbra is változatlan – a széles közvéleményben a civil sajtón keresztül bemutatni a természetvédelmet, a vadászatot, vonzó, humánus formában.
Pályázni a 2010. augusztus 1 – 2011. június 30. között megjelent művekkel, három kategóriában lehet: Írott sajtó, rádiós mű, tv (video) anyag.
Pályázni minimum 3 megjelent írással lehet – személyenként maximum 5 pályamű küldhető –, írott anyag 6000 karakter, rádiós műfaj 15 perc, video kategória 20 perc terjedelemben, három példányban (video műfajban elég egy példány).
A pályaműveket a következő címre kell küldeni:
Országos Magyar Vadászkamara, 1027. Budapest, Medve utca 34-40.
A díj kategóriánként, megfelelő színvonal esetén – amit független zsűri állapít meg – elismerő oklevél és (bruttó) 300.000.- forint.
12 hozzászólás
Nagy kár, hogy csak megjelent írással lehet pályázni.
Kedves Gabi és Quasimodo!
Megbeszéltük.
Kedves Imi, igazad van. Ám, ha csak így lehetne vadászni, valószínűleg kevesebb állat, pusztulna el, kevesebb állatfaj semmisülne meg.
Kedves Imi!
Ha valóban írásra adod a fejed (mint ahogy az itteni jelenlétedből feltételezhető) akkor ajánlanám figyelmedbe a szarkazmust és az iróniát. Nem csak mint irodalmi eszközöket, hanem mint az életet megkönnyítő, a problémákat elviselhetőbbé tevő eszközt.
Tudom, hogy ennek nem itt van a helye, úgyhogy nem akarok túlbonyolítani a dolgot, de - annak lehetőségét nem kizárva, hogy nektek van igazatok, bár a személyes meggyőződésem ellenkező - meg kell jegyeznem:
Gabi: Erről a nyuszikákat is megkérdezted?
Quasimodo: 2011-et írunk, és tudtommal manapság senki sem verekszik oroszlánokkal puszta kézzel.
Hát… nem humornak szántam.
Ironikusan próbáltam személyiséget jellemezni. A lőfegyver fallikus hatása a szexuális kisebbségi érzésben szenvedő férfira. Akinek egészséges öntudata van, nincs szüksége önbizalmat növelő fegyverre, se önigazoló vadászatra.
Hehe
))
Biztos hogy vadászatról írtál? Házinyúlra nem lövünk!!!
Utólag olvasva elég gyenge tele hibákkal. Egyébként ez volt életem első írása.
Részlet: A nyúl c. írásomból:
- Tetszik mi? – kérdezi költőien a vadász - Tudod öcsém, ez teszi a férfit férfivá. Az ember a tudatos eszközhasználat által vált felsőbbrendűvé az állattól, a férfi pedig egy jó fegyver által válik különbbé a piperkőcöktől. Aki nem tudja leszedni a fácánt röptében, nem is igazi férfi. Nézd ezt a fegyvert. Nézd ezt a tust. Hunyd be a szemed, s vándoroljon rajt a kezed. Érzed a bársonyos simaságot, ezt a lágy ívet? Szinte bizseregtet, mintha egy tizenéves bakfis combját simítanád. Csúsztasd feljebb a tenyered. Érzed az acél szeplőtlen hamvas bőrét? Szeméremdomb, ahol ujjaid ösztönösen kutatják az utat, tapintják alul a pontot, melynek érintése mohó vággyal tölt el, hogy elősegítsd s beteljesülését? Izgatottan sóhajt fel a kezedben, amint ujjad rátapad a ravaszra. Érzed, amint emelkedik a hőmérsékleted, pezsdül a véred? Most, hogy lehajtod a csövet vágyakozva tárja fel nyílását, hogy behatolj a lövedékkel, szinte kér, hogy vedd el a szüzességét. Helyére kattan a cső, s lám… Íme a csoda! Érzed? Érzed ezt a varázslatot? Ezt az átalakulást, ami végbemegy benned? Tenyered az agyon, ujjad az elsütő billentyűn. Pólusaidon árad beléd a felszabadulni, iszonyatos mód kirobbanni akaró erő. Eggyé válsz a fegyverrel, melynek csöve immár falloszként mered felfelé előtted. Igen öcsém. Ez teszi igazán férfivé a férfit. E nélkül csak puhány pöcs vagy.
A vadászat önmagában humánus: itt a földön szenvednek az állatok; ezért a vadász segít nekik elköltözni az örök vadászmezőkre. Még hálásak is lehetnek a nyuszikák. És ne feledjük Piroska és a farkas történetét sem! Ott is a vadász a jófiú.
))
Kedves névtelen nem értem miért kérdőjelezed meg. Humánus vadászat esetében nincs fegyver, se csapda. Gondolj például egy ökölvívó ringre, amely egyik sarkában a vadász áll, másikban az oroszlán, mindketten mezítelenül, csupasz kézzel, és győzzön a jobbik. Úgy rémlik, volt már rá példa az ókori Rómában.
A vadászatot humánus formában... He?!