A ló

A ló
jan
24
A ló

 
Hazafelé igyekszem a kihalt, sötét úton, amikor patadobogást hallok a hátam mögül. Félrehúzódok az út szélére, hogy elengedjem az éjszakai lovast. A paták dobogása azonban nem erősödik, hiába várom - a ló nem ér mellém.
Hátrafordulok, hogy lássam, ki követ, de se ló, se lovas nincs mögöttem.
Rémülten szaporázom lépteimet; félek, hogy a józan eszem hagy éppen cserben, mert még mindig hallom az ütemes dobogást, mely éppen úgy hangzik, mint a paták váltott kopogása a kövön.
"Hallucinálok." - fut át a fejemen egy kétségbeesett gondolat, és néha már a ló apró horkantásait is hallani vélem.
Hogy lerázzam magamról a jeges rémületet, és szembenézzek a sivár ténnyel, mely tudatom épségét kérdőjelezi meg, megállok, és ismét megfordulok.
Egy szürke kanca áll mögöttem, nagyjából ötméternyire tőlem. Talán a sötétség miatt nem vettem észre az előbb...
Várok, de az állat nem mozdul, csak akkor indul újra el, amikor én is elindulok.
A lódobogás hazáig kísér.
A kertkapu biztonságában aztán megint hátrafordulok, s a ló szemébe nézve rászólok:
- Menj innen!
Az állat felnyerít, majd éles, fenyegető visszhangként ismétli előbbi mondatom:
- Menj innen!

Budapest, 2008. március

 

Megjelent:
Lidércfény folyóirat, 2009. III/10.

 

12 hozzászólás

juditti

Köszönöm, Panni.

Az eredeti történetben, amit kicsi gyerekkoromban hallottam nagymamámtól, egy kotlóstyúk szerepelt, aki persze boszorkány volt.
Amikor az ifjúsági regényemet írtam, ezt is beleszőttem a könyvbe.
Aztán úgy éreztem, hogy egy külön borzongató történetként is megállná a helyét, s ekkor ugrott be a ló - fogalmam sincs, hogy miért. Egyszerűen csak ez jutott eszembe. Lehet, hogy jobban félek a lovaktól, mint a tyúkoktól...
Wink

Panni

Tényleg hátborzongató, de jó.
Miért pont ló?

- nulla = öt
A folytatáshoz előbb válaszolni kell a matematikai kérdésre. Az eredményt számjeggyel kell beírni.
Könyvrendelés